Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai
Az úgy volt, hogy tavaly májusban lázas betegen elaludtam a nappali kanapéján. Mögöttem nyitott ablak. Valamivel később ütemes puffogásra ébredtem. Ismerős volt a zaj, bár eléggé lehetetlennek tűnt, hogy valaki még tényleg ilyet tesz; szőnyeget porol, napsütéses tavaszi délelőttön. Ahelyett, hogy élvezné a friss levegőt, a többit meg rábízná a mosodára... és nem zavarna a gyógyulás folyamatában! :) A hölgy sem volt már fiatal, meg a szőnyeg sem - ennyit sikerült megállapítanom "félig-zombin". Közben azért elhatároztam, hogyha képes leszek elhagyni a lakást, akkor körbejárom ezt a szőnyegporoló-állvány témát: hogy mennyi maradt még a városban és hol lelhetők fel pontosan ezek az ötvenes-hatvanas évekből itt maradt - nem túl szép - utcabútorok. (Gangos bérházak nincsenek Zalaegerszegen - illetve csak egy - így udvarokra sajnos nem tudok belesni.) Nyár lett aztán, és voltak izgalmasabb kalandjaim is annál, minthogy szőnyegporolók után kutassak. Szóval, el is felejtettem a