KULToUR-Vidék

Sosem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy egyszerűen csak természetesnek tartom, hogy a zalaegerszegi belváros egyik meghatározó épületegyüttese. (Annál is inkább, mert életkorom miatt maximum régi fotókon láthattam, hogy milyen volt a városkép mielőtt megépült.) A Csipkeházakról van szó, ami a minap ismét fókuszba került, mert a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület javaslatára a települési értéktár része lett (több más helyi "jelenséggel" együtt).   Vagyis egy olyan helyi értékké vált, ami akár méltó lehet arra is, hogy a Magyar Értéktárba kerüljön, vagy (merjünk nagyot álmodni) hungarikum legyen. Persze a piramis csúcsára csak egy hosszú  procedúra után lehet felérni: sok fordulós ajánlások és mindenféle testületi döntések kellenek hozzá. Szóval nem valószínű, hogy a legmagasabb szintig eljutunk vele; hacsak egyszer nem lesz véletlenül egy olyan kategória, ami a szocialista korszak építészeti értékeiből válogat. A Vadász György építész által tervezett Csipkeházak

A kétszáz éves receptúra szerint a legkövérebb, s legédesebb mustot kell kiválasztani és hatalmas rézüstben, főzéssel sűríteni. A kihűlt mustot hordókba szemezett szőlőszemekre öntötték rá, aztán jött a fűszerezés. A mustármag, és a fehér üröm alap volt, nem is titkolták. A többi hozzávaló? Az már kicsit rejtélyesebb, változatosabb. Szegedy Róza (1775-1832; Szegedy Ignác zalai alispán leánya, Kisfaludy Sándor költő múzsája és felesége) receptjében fahéj, bazsalikom és szegfűszeg is jutott a nedűbe. A 19. században ezt a zamatos, illatos fűszerkeveréket patikákban is árulták és "Species"-nek hívták. A füves zacskót tizennégy napra áztatták (madzagon eresztették) a mustba, ami lassan forrva átvette azok ízét. Hideg esték nedűje Badacsony egyik specialitásáról, az ürmösborról szól a történet. Már csak azért is, mert közelednek a sötét, hideg hónapok, az ürmös meg a téli esték egyik kedvelt itala volt - a korabeli források szerint leginkább az asszonynép számára. Ehhez ha

A horvátoknak Zadar, az olaszoknak Zára, s mi magyarok is ez utóbbi alakot vettük át a történelem folyamán. Nyilván nem véletlenül: a középkor java része ugyanis azzal telt, hogy Dalmácia fővárosát hol Velence, hol pedig az aktuális magyar király hajtotta uralma alá. Esti fények Aztán egy hosszabb itáliai, majd osztrák és francia fennhatóság után, egészen az első világháború végéig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt a város. A záraiak amúgy jobban csíptek minket; vagyis a lazább (értsd: kereskedelmi szempontból számukra előnyösebb) magyar királyi köteléket. Így a 12-14. század során többször is fellázadtak a velencei uralommal szemben. Főtéri idill Ilyen történelmi előzmények után, teljesen logikus lenne, ha én is Zára névvel illetném a várost. De valahogy nem áll a számra. Az utazásunk körüli időszakban több ismerősöm is kérdezte, hogy miért "Zadarozok"? Alapvetően gőzöm sincs, bennem már ez a név rögzült. Érzelmileg meg nem tudok annyira kötődni ilyen r