Pirani határ-esetek - Sós pára és sikátor színű macskák
Nem szeretnék sokat szövegelni Piranról, leginkább azért, mert egyáltalán nem is akartam szövegelni róla. Az egész utazás tényleg pihenésnek indult, hogy még a nagy szeptemberi "beindulás" előtt legyen némi kikapcs: no kultúrprogram, no múzeumlátogatás, semmi kortárs művészet. Csak relax a parton a sziklák között; morajlás, hullámverés, sós pára. Romantikus vacsora borral-hallal-csevapcsicsával; andalgás a sikátorok között. Kilátás a várból: a lemenő nap fénye és a város felett lebegő (sós)pára Persze megint a sikátorok...ahol el kell veszni, el kell tűnni. Vagy forogni a saját tengelyed körül párszor, hogy akkor most merre is van a helyes irány. Amúgy meg kit érdekel az irány?! Nyaralunk, vagy mi! Amúgy se olyan bonyolult városka ez a Piran. Jobbról a tenger, balra feletted a régi vár, a kettő között meg szűk kis utcácskák, macskakövek. Itt még a mediterrán levegőn gömbölyűre hízott macskák is camouflage-t nyomnak: bundájuk felveszi a kopott házak, megfáradt lépcsők