Bronzba-nem-öntött teljesség: gondolatok be nem fejezett Fischer-szobrokról
Befejezetlen Fischer-szobrok állnak posztamenseken a művész régi nappalijában. Közben lent, a volt műteremben jótékonysági kiállítás és vásár. Fiatal tehetségeket támogató ösztöndíjra gyűlik a pénz; őrizve és továbbvíve ezzel is Fischer György szobrászművész-tanár szellemi örökségét. Na meg azt az önzetlen pedagógusi hozzáállást, amitől nyitott műhellyé vált egykor a háza, és amellyel rengeteg fiatal alkotót indított útnak, akik közben barátai is lettek Mesterüknek. Egy év telt el halála óta, és most ismét nyüzsgés volt a zalaegerszegi Báthory utcában, az üresen álló művészlakásban. Búcsú? Nem. Sokkal inkább valaminek a kezdete. Ettől függetlenül furcsa volt a fenti kép, vagy inkább groteszk - hiszen leginkább ezzel a szóval szokták Fischer művészetét jellemezni. Mikor sok évvel ezelőtt először gyalogoltam fel a Páterdombra, hogy interjút készítsek vele - talán 2005-ben a Munkácsy-díj átvétele után - kicsit féltem. Többen is azt mondták, hogy "Gyuri nem lesz könnyű es