Meseország és aktív sörcsapok - Írország átlóban

Megérkezni egy fővárosba éppen akkor, amikor kikap az ország futballcsapata az EB-n, nem a leglelkesítőbb dolog.
Dublin, június 26.; negyed órával a mérkőzés után. Mindenki részeg. Ez nem túlzás, ez komoly! Talán még abban a kutyában is volt némi töltés, akit a gazdája tolt egy elkötött bevásárlókocsiban valahonnan valahová.

Csupa zöld :)
Egy leittasodott nagyvárosban, felspannolt drukkerek és lehangolt polgárok között gyalogolni az esőben a szállás felé, maga az idegenség állapota. Hogy nem vagy futballrajongó, az dupla kirekesztettség - legalább is ezt érzed. Plusz a saját előítéleteid a "focihuligánokkal" kapcsolatban: valamiért az kattog az agyadban, hogy biztos mindjárt balhé lesz. Próbálsz menekülési útvonalat (vagy legalább egy rést) keresni a szemből is, oldalról is folyamatosan jövő, zöldbe öltözött és nemzeti színűre sminkelt tömegben.

De fölösleges a para, mert itt nincs semmi agresszió. Dublin pedig van annyira multikulturális, hogy nem kíváncsi a te idegenségedre és kívülállóságodra. Köszönik, jól elvannak a saját részegségükkel. Ami - mire becsekkolsz a hostelben és elindulsz egy városnéző sétára - a lehangoltságból valamiféle rejtélyes vidámságba csap át. Nocsak, tényleg rokonlelkek lennénk mi írek és magyarok? A sírva vigadás, legalábbis megy.  Akár össze is ölelkezhetnénk, mert erre az időre már a magyar válogatott is kikapott. Minden eredményt egyből tudsz, mert mindenhol van egy (dehogy egy, minimum öt!) tévé.

A virágok a falról lógnak
Zöld! Erről a színről még sokáig Írországra asszociálsz. Zöldbe öltözött dubliniak, és ordítóan zöld vidéki táj. Viszont a fővárosban pont ebből a természetes színből van kevés. Mert a zöldfelület jórészt csak a közparkokra (például a Trinity College területe, vagy a Szent Patrik-Székesegyház és a templomok parkjai) korlátozódik, virágokat pedig leginkább a házak (kocsmaépületek) homlokzatdíszeként látni; virágkosarakban belógatva. De ez legalább hangulatos. A növények hiánya talán azért ennyire szembetűnő, mert a vidéki Írországból csöppentél Dublinba, hiszen az utazásnak a főváros csak afféle "mellékterméke" volt. (Ha már úgyis útba kell ejteni kétszer is a reptér miatt, legalább visszafelé maradj pár napot.) Ezért most kicsit hagyod is Dublint a fenébe, és visszapörgeted az időt pár nappal korábbra.

Június 22. Délnyugat-Írország, Killarney. A "lakodalmas menet" három órányi repülés és négy órányi autózás után megérkezett az ír kisvárosba. (Az utazás célja ugyanis egy esküvő volt.) A nap süt, és nem sokkal van hűvösebb, mint Magyarországon. Nem lesz itt semmi baj az időjárással - gondolod, és még nem sejted, hogy ez mekkora tévedés. A következő egy hétben százszor sírod vissza ezt a kellemes kora nyári délutánt, és megérted, hogy amikor az angolszász országok népei azt mondják: "de szép időnk van", akkor az nem valamiféle semmitmondó beszélgetésindítás. Tényleg örülnek annak, ha pár percre elvonulnak a felhők, és aki teheti ki, is megy ilyenkor az utcára. Amúgy inkább bezsúfolódnak valamelyik pub-ba, de erről majd később.

Killarney city késő este - fél 11 körül kezd sötétedni
Szóval Killarney! Nagyjából egy Zalaszentgrót méretű városka (alig több, mint 14 ezren laknak itt), de az egy négyzetméterre jutó üzletek, kávéházak és kocsmák száma sokszoros, az éjszakai élet pedig mozgalmas. Idegenforgalmi központ, hiszen alig 40 kilométerre van az óceánpart, de ami sokkal fontosabb: egy hatalmas nemzeti park (Írország első nemzeti parkja) veszi körül.

A nemzeti parkban akad néhány elvarázsolt kastély - Ez a Ross Castle
Meseország. Gyönyörű dombok, zöld hegyek, tiszta tavak, vízesések, sejtelmes kastélyok; nagyjából 10 ezer hektáron. Koboldokat, boszorkányokat, szellemeket és más lényeket látsz megelevenedni. Máskor meg úgy érzed, a Viktoriánus-korba csöppentél, és szinte látod magad előtt ahogy a nemesi család épp piknikre készül a pázsiton, az eladó sorban lévő kisasszonyok meg szerelmes történeteket olvasnak a pokrócon heverve. Nemcsak természetjárás ez, hanem történelmi kirándulással egybekötött fantáziautazás is.



A zöld természetes árnyalatai
Killarneybe visszatérve: a főutca kirakatait nézegetve az is kiderül, hogy a Harry Potter-történetekből ismert "mindenízű drazsé" valóság. A cukorkák alakját és színét elnézve pedig biztos, hogy van közte hányásízű is... nincs kedved megkóstolni.

Az ír kultúra - mily meglepő - nagyon angolszász, de az emberekből hiányzik az angolokra sokszor jellemző modorosság, merevség. Az írek lazák, kedvesek, közvetlenek. Amit pedig az írországi kocsmavilágról gondolunk, egyáltalán nem sztereotípia. Munkaidő után szépen megtelnek a pub-ok, aktív üzemmódba váltanak a sörcsapok és behangolnak a zenészek. Bár a foci-EB miatt az este első felében a tévé ordított mindenhol. (Sosem láttál akkora boldogságot, és sosem hallottál akkora üdvrivalgást, mint amikor az angol csapat kikapott az izlanditól - de ez már Dublinban volt.)

Mindenízű drazsék :)
A klasszikus ír kocsma sötét, dohos, zsúfolt és szinte egytől egyig fából készült falburkolat "díszíti". Nem véletlen az idézőjel, mert összhatásában kissé lelakottnak tűnnek ezek a helyek. Sőt, be is vallod magadnak, hogy itthon bizony be nem ülnél egy ilyen típusú italmérő egységbe. Nem is csak a küllem, hanem az ehhez kötődő silány árukészlet és a lezüllött törzsgárda miatt. Itt viszont érdekes módon a kopott kocsma-hangulat ellenére a sörcsapok és a bárpultok mindenhol modernek, a minőség pedig - a sörivók szerint - kiváló. (Mivel nem szereted a sört, a cider-rel próbálkozol.) A közönség is sokféle: megfáradt melósok, öltönyös üzletemberek, egyetemisták, helybéli fiatalok, turisták egyaránt a pult köré csoportosulnak. Annál is inkább, mert a változékony és hűvös időjárás miatt a kerthelyiség nem annyira jellemző.

Ez egy whiskey-bár Killarney-ben - Úgy működik mint borbárokban a kóstoló, különféle adagokra lehet befizetni, és van "sommelier" is, aki segít eligazodni a fajták között
A pub-ok szöges ellentétei a helyes kis vintage-stílusú kávézók. A hatalmas tejeskávék, kancsókban felszolgált teák és csodás sütemények (muffinok, sajt- és csokitorták, édes pékáruk) templomai ezek. De "full irish" reggelit, omlettet, salátákat és levest (kizárólag zöldségkrém) is árulnak. Itt van kultúrája a kávéházban elköltött reggeliknek, és uzsonnáknak (ötórai teáknak).


A kedven patikaépületem - vagyis kilátás az Underground Cafe-ból :)
Ahol találsz egy törzshelyet, abban a városban otthon érzed magad; akkor is, ha a világ (na jó, csak Európa) végén vagy. Ehhez ragaszkodsz, mert kell a komfortérzetedhez. Killarneyben egyből kiszúrtad az Underground Cafe-t. Ha valamit így hívnak, alapból bemész :) Pedig a kávézónak semmi köze az underground zene, vagy -művészet világához. A hely egyszerűen azért földalatti, mert a járdaszint alatt van. A süllyesztett ablakokból viszont csodás kilátás nyílik Killarney belvárosára, különösen egy pompás, régi patikaépületre. Beleszeretsz!

És ha már az előbb szóba került Európa: a Brexit híre éppen ebben a kisvárosban talál. A reggeli hírböngészés után ülsz egy turistabuszon másodmagaddal, felszáll egy angol úr, meg két idős, kedélyes dublini hölgy. Sofőrünk és egyúttal idegenvezetőnk (aki egy igazi Monty Python-arc) tréfás csevejbe kezd a gyér számú utazóközönséggel. Csipkelődik is egy kicsit az angol úrral, hogy ugyan már mit szól a kiugráshoz. A bácsi persze sokkolódott hírtől, mint ahogy a buszvezető és a dublini kedélyes hölgyek is; meg mi magyarok, ott a busz hátsó felében. Így zötykölődünk teljes európai egyetértésben (és össznemzeti aggodalomban) az ír nemzeti park egyik távoli bejárata felé.
Közben eszedbe jut a reggelihez elrágcsált retek, amit a helyi Tescoban árulnak, és bizonyos Scott Watson norfolki termelő gazdaságából került az ír piacra. Szegény Scott Watson, vajon milyen bürokratikus eljárásokat követően tudja majd kelet-angliai áruját a Brexit után az íreknél értékesíteni? És egyáltalán megéri -e majd neki.... vagy inkább eladja az egész terményt Jamie Oliver látványkonyhájának...?

Az óceán leírhatatlan élmény!
 Egy gyors, ám annál lenyűgözőbb látogatás az óceánparton, egy vidám lagzi és némi Killarney-ben lézengés után egy laza "átlóval" Dublin belvárosában találod magad. Átló, merthogy délnyugatról északkeletre nagyjából átbuszoztad az egész szigetet. A belföldi közlekedés nem túl intenzív Írországban; ráadásul nagyon drága. Főleg a vonat. Szerencsére Killarneyben ajánlottak egy naponta közlekedő magánbusztársaságot (mint a mi Grátisunk), akik 20 eurós (per fő) jegyárral szállítják az utasokat a fővárosba. (Összehasonlításképpen: a vonat a vasútállomási jegyautomatából 70 euró, elővételben 38 lett volna.) Az emberek itt inkább autóznak. Ha meg el akarják hagyni az országot, úgyis repülniük kell. Úgy látszik, hogy mivel nem kellett a nemzetközi vasúti- és autóbuszos közlekedést kiépíteniük, a belföldivel sem szórakoztak sokat. Vagy - ismerve az ír gazdaság sokáig nyomasztó helyzetét - egyszerűen nem volt rá forrás. Persze a főváros és a nagyobb központok, városok között van összeköttetés, de például egy-egy Dublin-közeli kistelepülésre vagy farmra már szinte lehetetlen tömegközlekedéssel eljutni.

Dublin - Hétköznapi nyugalom
A nagy vasárnapi lerészegedés után, hétfő délelőtt már egy teljesen normális (átlagos) nagyvárosi fílinget áraszt Dublin. Az az igazság, hogy az ír főváros nem az a hely, ami egyből megmutatja szépségeit. Munkás- és szegénynegyedekre emlékeztető utcasorok és városrészek. Épp átalakulóban lévő - irodaházak, üzletközpontok felépülésére váró - kikötő.  Lepusztult dokkok, elhanyagolt csatorna, zsilipekkel... de mindenhol daru és építkezés. (Ugye, ugye, jól jönnek azok az uniós pénzek.) Egyelőre sok helyen, amolyan Twist Oliverből ismert, nyomasztó, reménytelen hangulatot áraszt a város: csavargókat, prostituáltakat, tolvajokat képzelsz a poros, (szmogos) utcákra. Még ha a kapuk oly' színesek is. Kétes alakok szerencsére nem jönnek szembe, csak sirályok köröznek - egész Dublinban - a fejed felett.

 
A kikötő nem a legvidámabb hely
Persze mindennek van ellenpontja: a Liffey-folyótól délre lévő Temple Bar például a város kicsinosított bulinegyede, ahol hangulatos épületekben lehet elmélyülni az ír kocsma-kultúrában. Ez a hely a 18. században forgalmas üzleti- és bevásárlónegyed volt, majd hanyatlásnak indult. Nem is egyszer a történelem folyamán. Azonban valakik mindig megmentették: legutóbb például az 1980-as években az ír rockélet kulcsfigurái (nem véletlen, hogy Rock and Roll Múzeum is van a városrészben), akik fiatalos szórakozónegyedet álmodtak ide. Így lett Dublinnak ez a szegmense idegenforgalmi szempontból a legvonzóbb.

"Váci utca" - Háttérben a "Tűvel" (Spire) - Helyén egykor a Nelson's Pillar állt, míg 1966-ban fel nem robbantották
Forgalom persze van a mi Pesti Váci utcánkhoz teljesen hasonlatos sétálóutcában és annak környékén, valamint a Trinity College közelében is. A finomságok és rejtőzködő helyek felfedezéséhez viszont jó, ha van egy "idegenvezetőd" is; mondjuk a baráti társaságod egy Írországba vándorolt tagja :) A belváros útvesztőit járva így gyorsan fény derül olyan építészeti megoldásokra és átalakításokra, amiket magadtól sosem vennél észre. Az 1770-es években épült Powerscourt a South William streeten például most egy dizájn-boltokat, éttermeket magába foglaló, formatervezett kis üzletház. (A Powerscourt-család tagjai anno a parlamenti "szezon" idején használták a házat, ahol banketteket és bálokat is rendeztek.)

A Samuel Beckett-híd hárfája
Nem lehet addig elmenni Dublinból, míg néhány irodalmi sétát ne tennél! A legszembetűnőbb és leginnovatívabb "darabja" a köztéri irodalmi utalásoknak a Samuel Beckett Nobel-díjas író nevét viselő, hárfát formázó híd. Érdekessége, hogy a hajózás megkönnyítése érdekében 90 fokos szögben elforgatható - azóta is sajnálod, hogy "kifordított" állapotban nem láttad.
Hídja van persze James Joyce-nak is, sőt tulajdonképpen egész Dublin tele van Joyce és főleg Ullysess utalásokkal; graffitikkel, kávéházi rajzokkal, és egyéb csecsebecsékkel. Oscar Wilde szülőházához is elsétálsz, bár ott csak egy szerény tábla jelzi a fontos eseményt. A világ Wilde óta sokat változott: őt még homoszexuális kalandjai miatt bebörtönözték, ma viszont Dublin-szerte szivárványszínű óriásplakátok, zászlók hirdetik a másság elfogadását.

 Ulysses-utalások - látványos graffitiken

Konklúzió és önvallomások:
- Utálsz repülni, ezért a "Háy legyen velem!" (Háy János legújabb "Ország, város, fiú, lány" című kötete) jelmondattal szállsz fel a gépre (és a felhők közé). A repülés kortárs irodalommal, zenével, némi whiskeyvel és Európa fölött lebegő bárányfelhőkkel egész elviselhető. (Kivéve amikor sminkkészletet akarnak rád tukmálni.)

- Nem rajongsz az esküvői és lakodalmi ceremóniákért sem. Ám ha angol humorral megáldott az anyakönyvvezető, nem leves-mártás-rétes-hús/vegyesköret a menü, és nincs menyasszonytánc, menyecskerablás, meg egyéb nemtudommirevaló tradíció, de van helyette retro video-diszkó, meg akrobataműsor kézenjárással, akkor egy lagzi is lehet jó buli. Főleg ha éjfélkor Fish and Chips-et is csipegethetsz.



Ez még a magyar föld :)
- Általában nem akarsz hazajönni a külföldi utazásokról. A júniusi egyhetes esőben ázás, kabátban, sálban fagyoskodás miatt viszont kivételesen örülsz a ferihegyi forró betonnak. És nemcsak azért, mert a pilóta olyan szépen rakta le a gépet...


Több fotó:


Killarney - The Old Milk Market sikátor. Tejet már rég nem árulnak itt, hacsak nem a kávéhoz :)

Óceán giccses kavicsokkal

Egy újabb kastély a nemzeti parkban

Hegyek, tavak, zöld pázsit

A klasszikus ír kocsma eléggé lelakottnak néz ki



Annyira nem olcsó itt a mulatság :)


Dublinban bárhol megjelenhet egy sárga emeletes busz

Ez nem a nemzeti park vízesése, hanem a dublini kikötőé

Nem Hollywood; és a felirat után a Twist Oliver-fíling jön

Ez egy ilyen balra-nézős ország... meg esős

Powerscourt-család rezidenciája: a belső udvart üvegtetővel fedték be, és most modern éttermek vannak a földszinten (köszi, Kriszta...!)

A Full Irish reggeli - Istók ette, én valószínűleg a dublini "kettes belen" végeztem volna tőle :)

Bulinegyed - Temple Bar városrész

A kerthelyiség nem túl gyakori

Trinity College - részlet

Ha épp nem esik, szívesen ücsörögnek a zöldben

Ír irodalomóra - egyenesen a kirakatból

Ez egy annyira klasszikus épület, hogy képeslapokon is szerepel

Repülőgép ablakából lehet jó képeket fotózni, kivéve ha a szárnynál ülsz és koszos az ablak :)

Megjegyzések

  1. Nagyon jó, személyes írás,szívmelengető, hogy Európa szélén( földrajzilag) is mindig szűkebb hazánkra utaltál, könnyítendő az olvasó eligazodását. :)És a fotók szépek! Petra, egy-egy helyen ott voltam veled, a "lepukkant" pubban, S. Beckett hárfa hídjánál, veled bámultam az Ullysess-re utaló graffitiket, a szürke munkás negyedek, a sivár kikötő láttán arra gondoltam, majd az EU segítségével idővel ezt is megoldják. És jó volt veled Háy társaságában a felhőpárnák fölött röpülni-haza! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Lövő felé bringaúton - Teskánd, végállomás!

Nőnap utáni gender-elmélkedés - Veszedelmesek -e az újkori viszonyok?

Mit adott nekünk a Twin Peaks?