Tudunk-e retró strandon élményfürdőzni?

Az 50-es, 60-as években számos magyarországi városban, sőt kisebb településeken is, létesültek strandok és fedett uszodák, hogy "államilag" mindenki számára elérhetővé tegyék az intézményesített fürdőzést, mely régen fényűzésnek, úri passziónak számított. Ezek a strandok a könnyű megközelíthetőség érdekében általában a belvároshoz közel eső területeken épültek fel.


Ma már erősen leromlott állagú, avíttnak tűnő bódésoraikkal, pihenésre aligha alkalmas, kényelmetlen, ám színesre mázolt fa- vagy fémpadjaikkal, na és a hangszórókból áradó slágerzenékkel jellegzetes hangulatot árasztottak a 60-as évektől, egészen a 90-es évekig. Mondhatni, ekkor élték fénykorukat.
Bizonyára korosztályok emlékeznek még a leterített törölközők tengerére (mivel a napágy-bérlés a legkorábban érkezők "úri passziója volt"), és a tipikus strandbüfés kajákra is (melyek sajnos a rendszerváltozás utáni fürdőkultúra változásával sem tűntek el, maximum pizza-szeletekkel bővültek); például a lángosra, főtt kukoricára, kakaós/fahéjas/lekváros palacsintára és a jégkrémekre. A kínálatban aztán, a 80-as évek közepétől indult politikai enyhülés hatására, megjelent a hamburger is. Míg az apukák az árnyékban söröztek, vagy itták a savanyú fröccsöt, a gyerekek a ki-tudja-hányadik-kóláért álltak sorban, a kígyózó tömegben.
A rendszerváltozás után azonban egyre inkább előretört a wellness-kultúra és a gyógyturizmus. Az élményfürdők divatja pedig végképp kiszorította a "szocialista fürdőket" a piacról.
Körülbelül ez történt Zalaegerszegen is: az 1955-ben épült belvárosi strand a 90-es évek közepétől gyors hanyatlásnak indult. Fejlesztésére, felújítására nem jutott forrás. Talán szándék sem volt igazán az újjáépítésre. A városnak is lett élményfürdője, így 2011-ben végleg ellehetetlenült az egykori strand. Most azonban úgy tűnik, hogy megmenekülhet a város régi fürdője: elkezdődött ugyanis a rekonstrukció a területen. Első lépésként csak a pancsoló újul meg, ám a tervek között az szerepel, hogy a következő években a nagymedence és a strand egész területe felújításra kerül.

Nem vagyok egy aktív "pancsoló lány" - sőt azt is mondhatnám, hogy egyáltalán nem vonz a strandolás, a hazai fürdőkultúra meg egyenesen taszít - de kíváncsian várom a fejleményeket. Leginkább azt, hogy lehet -e ötvözni az egykori szocialista strandok hangulatát, és stílusának megmaradt elemeit a mai kor "élményfürdős" elvárásaival? Át lehet-e menteni a korabeli fürdőkabinok dizájnját a mai high-tech korszellem számára? Milyenek lesznek a korlátok, padok, külső zuhanyzók, vizesblokkok, büfék és egyéb szolgáltató helyiségek? Egyáltalán milyen egy 20. század közepén épült strand a 21. században, akkor ha az sem nem gyógyfürdő, sem nem élményfürdő, ahol nincsenek hosszú és kacskaringós vízicsúszdák, se egyéb látványos és közönségcsalogató hangulati elemek?

Szándékosan nem írok most arról, hogy a felújítás első lépéseként a gyermekmedence Vizafogó című, 1958-ban felállított szobrát elszállították a strandról. (A pancsolón kívül állítják majd fel ismét, a medence körüli pihenőövezetben.) Szeretném ugyanis megvárni a teljes felújítást, és azt követően visszatérni a témára, illetve a fenti szempontok szerint elemezni a majd átalakult strand látványvilágát, formai megoldásait.

(További részletek a ZalaEgerszeG újság 2015. április 7-i számában.)

Addig is néhány felvétel a közelmúltbeli és a jelenlegi állapotokról.



















Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Fűszeres gyógyital az asszonynép kedvére - Ürmösbor Szegedy Róza-módra

Laktanya romok az őszi fák között - Fantáziafejlesztő séta Sármelléken