A csokoládé mint művészeti tudatmódosító - Hogyan válasszunk könyvekhez csokit?
Van elég könyvem és csokim, úgyhogy tőlem akár Amerikát is megtámadhatjuk :) - körülbelül ez jutott eszembe, a karácsony utáni takarítás közben. Az ünnepi dekoráció eltűnt, az ajándékok a polcokra, szekrényekbe kerültek; ezzel a furcsa momentummal kezdve meg funkcionális életüket. Az ajándék, mint misztikum megszűnt, használati tárgy lett: a könyv olvashatóvá, a csoki ehetővé vált. És ha a tavalyi évet egy csokis bejegyzéssel kezdtem, akkor induljon 2015 is egy ilyennel; persze más kontextusban.
Főzőműsorokban, gasztroblogokban egyre jobban felértékelődik a minőségi csokoládé szerepe. Sok esetben nemcsak mint nyalánkság, vagy mint desszert-alapanyag jelenik meg, hanem egyre többször használják ételekhez különleges fűszerként, vagy más élvezeti cikkek (például vörösborok) mellé amolyan "ízfokozóként". Innen pedig már csak egy lépés, hogy kulturális, vagy művészeti "tudatmódosító" váljon belőle, ha mondjuk könyvekkel párosítjuk őket. Nem, nem arról van szó, amikor olvasás közben csak úgy találomra csokit majszolunk!
A megfelelő könyvhöz, a megfelelő csokit kell megtalálni. De vajon milyen szempontok szerint? A legegyszerűbbnek talán az tűnik, ha külső alapján választunk, vagyis ha a csomagolást, a dizájnt nézzük: színben, grafikában passzoljon a könyv és a csoki borítója.
Ennél bonyolultabb, ha a "belső" értékekre akarunk koncentrálni. Azon belül is kérdés, hogy magához a tartalomhoz, vagy a szöveg stílusához keresünk-e ízben megfelelő csokoládét. De a tipográfiához, a szöveg textúrájához is kereshetünk párt, ha a csokoládétábla felületét (sima, vagy valamilyen töltelék miatt durva, illetve mennyire barázdált, mekkora a kockák mérete, stb.) nézzük.
Egyáltalán van -e, lehet-e annyi fantáziánk, hogy egy-egy irodalmi műhöz ízt keressünk? Milyen különleges csokoládé illik például egy hazai kortárs regényhez, vagy novellához (mondjuk egy grafikákkal illusztrált Háy János szöveghez ), és milyen egy ma már klasszikusnak számító, ám a maga idejében botrányos könyvhöz (Virginia Woolf: Orlando)? Az előbbi, Háyland című kötethez például jól passzolhat egy nem túl keserű étcsokoládé, amit egy kevés sóval fűszereztek. A kötet játékos grafikái mindenképpen igényelnek valamilyen - gyermeki léleknek is tetsző - édeskésebb ízt, Háy finom cinizmusához, és a szomorúmanók fanyar iróniájához azonban jól passzolhat egy kis só.
Orlando férfiből női karakterbe transzformálódó története viszont egyértelműen átmenetet kíván: mondjuk egy krémes, selymes, "épphogy" étcsokoládét, ami némi tejes ízzel párosulva tökéletes kiegészítője lehet az olvasásnak (akár forró csoki változatban is; a férfiasabb részeknél egy kevés rummal felturbózva).
A könyvborító és a csokipapír kölcsönös harmóniájára az egyik legszebb példa Ljudmila Ulickaja Imago című kötete és egy perui "Gold" fantázianevű étcsokoládé. Az arany/sárga tónusok és betűk, valamint a sötét, barnás felületek aránya tökéletesen kiegészítik egymást. Furcsamód még "tartalmi" hasonlóság is fellelhető, hiszen a kortárs orosz irodalom egyik legjelesebb művészének könyve a kommunizmus és az azzal szembeni ellenállás hosszú és sosem felejthető évtizedeit mutatja be három művész sorsán keresztül, a csoki pedig hosszú és felejthetetlen ízélményt ígér. Ráadásul mazsolával és szilvával ízesített, ami egyszerre belesimul és ki is lóg a kesernyés csokoládéízből; pont úgy, mint ahogy egyszerre részesei és kívülállói is az az ellenállók az elnyomó rendszernek.
Mindezek után persze elgondolkodhatunk azon is, hogy milyen csokoládé illene egy jó krimihez, egy történelmi témájú regényhez, vagy akár kortárs dán novellákhoz. (Ez utóbbiakhoz talán egy hűvös, mentás krémmel dúsított fekete csokoládé passzol a legjobban.)
Persze a ponyváknak, olcsó szerelmes regényeknek is megvan a maguk csokija. A nagyon édes, nagyon tejes, alacsony kakaótartalmú - szerintem nem csokoládé-kategóriába tartozó - édességeket tudom ezekhez elképzelni (főleg ha epres is). Épp olyan feleslegesen negédesek és célirányosan bódítóak akarnak lenni, mint egy kifejezetten nőknek szóló (nőket szédítő) olcsó ponyva.
A könyvek és csokoládék együttes élvezete viszont nem azt jelenti, hogy egy egész tábla csokit be kell tolni az arcunkba néhány óra olvasás alatt. Inkább csak ízlelgetni, kóstolgatni kell egy-egy kockát az olvasás megkezdésekor, vagy inkább akkor, amikor már kellően elmerültünk a történetben.
WARNING! A velünk egy háztartásban élő személyek könnyen lecsaphatnak a gondosan kiválasztott csokoládékra, ezért a készleteket vagy gondosan zárjuk el, vagy az élményeket osszuk meg velük!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése