Tütü a Pontház előtt - Hangulatváltás a Kossuth téren

Nem is történhet jobb dolog egy hétköznapokon nem túl mozgalmas belvárosi kis térrel, minthogy az adventi időszakban leparkol rajta egy dizájnos busz. És ugyanígy; nem történhet jobb dolog egy kiszuperált régi busszal, minthogy kicsinosítva és "felturbózva" szórakoztatásra, legfőképp gasztronómiai célokra használják. Már tavaly télen is nagy feltűnést keltett a zalaegerszegi Kossuth téren ideiglenesen állomásozó Tütü Gasztro Busz, hiszen ehhez hasonló jelenségre még nem nagyon volt példa a városban.


Sokaknak egyből bejött a karácsonyi szezon új forralt borozós, "felmelegedős" télikertje, persze voltak felháborodott hangok is a közösségi portálokon: többen a torzuló városkép miatt fejezték ki nemtetszésüket. Teljesen alaptalanul. Mielőtt megindokolnám, hogy miért, leszögezem: nem reklámozni szeretném a helyet. Nem kértek meg rá, nem fizetnek érte, és alapvetően nincs is szükségük különösebb hírverésre, hiszen a busz a küllemével, és magával a kitelepülés akciójával már önmagát reklámozza. A történetben a jelenség érdekel, nem az áru - jó, nyilván lecsúszott már egy-két bögre forralt bor a hétvége örömére. Eközben pont el lehetett azon gondolkodni, hogy hogyan is változik meg a tér kommunikációja és szimbolikus jelentése a Tütü busz leparkolásával.


A Pontház előtti tér önmagában nem túl izgalmas, bár kétségkívül jót tett neki, mikor a rendszerváltozás körüli években elszállították a Kossuth utca felőli oldalán álló Hamburger Jenő szobrot. A teret parkosították, szélesítették és ösvényekkel megközelíthetővé tették mind a Pontház, mind a Tompa- és Eötvös utcák irányába. Hamburger helyett persze szükség volt új szimbólumra is. Túl sokáig nem kellett gondolkodni, mert a közeli utca kijelölte az irányt: Kossuth tér lett, majd később felállították a reformkori államférfi mellszobrát is. Bár a tér rendezett, és esztétikus, túl sok minden nem történik rajta. Inkább áthaladásra használják, mint pihenésre (bár szép időben üldögélnek néha a padokon). Kossuth ide vagy oda, történeti/ideológiai üzenete sem túl jelentős. Az egykori pénzügyminiszternek nincs zalai kötődése, így helytörténeti párhuzamot nem lehet felállítani. Kossuth utcából, -térből és -szoborból pedig annyi van országszerte, hogy a szimbolikus jelentése már-már közhelyszámba megy. (Persze az is igaz, hogy mellélőni se nagyon lehet vele.) A helyszín így sokkal inkább tűnik egy kedves, virágos térnek, ami csak azért kapta Kossuthról a nevét, mert épp nem találtak neki jobbat. Ebbe a hangulatba parkolt be az oldtimer Citroen-busz az adventi készülődés idején, immár másodszor.


Szóval tavaly többen felháborodtak, hogy nem illik a városképbe, ami azért nem igaz, mert Zalaegerszegnek nincs építészeti és idegenforgalmi szempontból reprezentált és emiatt túlontúl sérülékeny "képe". A belváros tehát meglehetősen eklektikus, és ha megnézzük a tér szűk környezetét, akkor ott is a sokszínűség látszik. A Pontház, kvártélyház, ispotály, posta és a Kossuth-Eötvös utca sarkán álló 19. századi lakó- és üzletház korszakokat átívelő tömbjébe simán elfér egy veterán busz. A karácsony családias hangulatát pedig nagyon is a térre hozza a Tütü busz: a forralt bor illatával, az egyszerű színeivel, valamint a melegséget árasztó fényekkel és takarókkal. Az ünnepek pedig arról (is) kell, hogy szóljanak, hogy valami más történik, mint a hétköznapokon. Más tárgyak, eszközök kerülnek elő, más fényeket használunk, mást eszünk/iszunk és más ritmusban telnek a napjaink. Máshogy kezeljük a saját (élet)terünket és a külső tereinket is. A Tütü - ha csak néhány hétre is - áthaladó térből egy találkozási ponttá alakítja át a Kossuth teret. Ez azért fontos, mert a városi terek akkor töltik be funkciójukat, ha esemény van rajtuk. Ha csak passzív szemlélői vagyunk valamilyen épületnek, szobornak, utcabútornak, akkor az a tér nem él, csak díszletként, kirakatként funkcionál. Akkor is kommunikál, csak éppen egyfajta passzív szemlélődésre, majd továbbhaladásra sarkall. Megközelíthetetlenséget, érinthetetlenséget fejez ki, amit maximum messziről lehet csodálni. Persze a mi terünk esetében még ez sem állja  meg a helyét, hiszen nincs ilyen jellegű látnivaló rajta.


Az alkalmi kerthelyiség egy ünnepi hangulatot, családias, baráti légkört vitt a térre, ahol jó elidőzni egy kicsit, akár egyedül, akár társasággal érkezik az ember. Egész más ugyanis ebből a nyugalmi állapotból szemlélni a belváros ezen részét. Ráadásul beszélgetni, pihenni, szórakozni áll meg az ember, amit máskor itt nem tesz meg.További pozitívum, hogy a Tütü szakít mind a sörsátras (kolbászos, virslis), mind pedig a manapság gyakran túlerőltetett kézművestermék-vásár hangulattal is. Sokkal inkább egy nagyvárosias, vagy alternatív zenei fesztiválos fílingje van, ami egy igényesebb, kifinomultabb ízlésű réteget is képes megszólítani (megállítani).
Nyilván a Tütü-varázs jelentősen csökkenne, ha állandó parkolóhelyet a kapna a téren. Mivel azonban egy vándorló gasztro-buszról van szó, ez valószínűleg nem történik meg. Érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy ünnepekkor hogyan lehetne ezt a dizájnt továbbvinni az Eötvös utca, Eötvös köz irányába, annál is inkább, mert ezeken az utcákon nincs túl nagy autóforgalom, így hangulatos belvárosi kis zugok jöhetnének létre néhány hétre.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Fűszeres gyógyital az asszonynép kedvére - Ürmösbor Szegedy Róza-módra

Laktanya romok az őszi fák között - Fantáziafejlesztő séta Sármelléken