"Anti-képes album" használaton kívüli házakkal - Fókuszáljunk üres helyekre!

Sosem rajongtam túlságosan azokért a képeskönyvekért, amelyek idillikus módon, néha már álomszerűen ábrázolnak egy-egy várost; illetve annak néhány kiragadott épületét, terét. Persze tisztában vagyok vele, hogy turisztikai és marketing szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy mi kerül egy-egy ilyen albumba, és hogy reprezentációs ajándékként sem lehet akármit becsomagolni. Mégis, kicsit idegenkedve lapozgatom az általam ismert (vagy csak kicsit ismert) városokról készült kiadványokat. Túlnyomott színek, tökéletes kék ég bárányfelhőkkel, ablakokon megcsillanó napfény, portalan, szemétmentes utcák, naplementében felröppenő madarak... és a közhelyeket még hosszan lehetne sorolni.



Giccs? Talán. Kirakat-érzés? Az. Olyannyira, hogy ilyen képek alapján biztos nem választanék úti célt. Elgondolkodtató viszont, hogy vajon mi lehet ennek a jelenségnek a fonákja. Mi kerülhetne egy úgynevezett "Anti-képes albumba"? Nyilván a nem szépnek vélt épületekről, elhanyagolt területekről (gettósodott, szlömösödött városrészekről) készült fotók - gondolhatnánk. Viszont az meg túl egyszerű és direkt válasz lenne a kérdésre.

Csak úgy, a játék kedvéért - és nyilván nem marketing céllal - gyűjtsük inkább össze az éppen üresen álló, használaton kívüli épületeket, területeket. Azokat a helyeket, ahol a már nem/még nem érzés az uralkodó; vagyis melyekről tudjuk, hogy eredeti formájukban már nem funkcionálhatnak, de még nem kezdődött el/vagy nem ért véget a rekonstrukció sem.


Szokás a kihasználatlan, funkcióját vesztett épületeket csúnyának, a város szégyenfoltjának titulálni, pedig számos izgalmat rejthetnek magukban. Különleges látványt nyújthat egy-egy ház konstrukciója, vagy akár kitárulkozó építőkövei. Más perspektívában láthatjuk az egész utcát, és a környező épületeket általa. Arról nem is beszélve, hogy a fantáziánk is beindul, hiszen mindenki más-más képet vizionál a üres, elaggott terület helyére. Még akkor is, ha már készen vannak a revitalizációs tervek.





Talán furcsának tűnik a megállapítás, de épp ezek a kihasználatlan épületek adják meg a városok  dinamikáját, a fejlődés ritmusát. Hiszen a város(kép) nem egy statikus, állandósult dolog, hanem egy örökké változó, leromló és épülő organizmus. Az éppen kihasználatlan helyek pedig - jó esetben - azt jelzik, hogy itt hamarosan valami más lesz: a korszellemnek megfelelőbb, modernebb dolog épül. Vagyis véget ér egy korszak, az üres épület pedig egy átmeneti, köztes létet szimbolizál. A letűnő kor mementóit és az átalakulás momentumait ezért mindenképpen érdemes megörökíteni, már csak azért is, mert normális esetben nincs különösebb okunk rá, hogy szégyenkezzünk az ilyen ingatlanok miatt.

Baj akkor van, ha egy időben több hasznavehetetlen "folt" is van a város szövetén, és ha az a bizonyos változás túl sokáig várat magára. A reurbanizációs folyamatok késlekedésének több oka is lehet. A legnagyobb gond nyilván az elhúzódó gazdasági recesszió, de kisebb települések esetében a társadalmi összetétel is problémát jelenthet. Ha hiányzik egy erős, fiatal értelmiségből, vállalkozókból, művészekből álló középréteg, akkor nem csak anyagi, hanem szellemi forrás sem lesz a modern városszociológiában dzsentrifikációnak nevezett jelenség kialakulásához. Vagyis, amikor az említett csoport tagjai ismét birtokba veszik a belvárost, melynek lakóházai, üzletei átalakulnak, felértékelődnek, új funkciókat kapnak. Persze ez egy ördögi kör, mert a fiatalok nyilván olyan lakóhelyet keresnek, ahol munkát is találnak. Ettől függetlenül a mindenkori politika és városvezetés érdeke kell hogy legyen, hogy növelje a település fiatalokat megtartó erejét, vagy hogy olyan közép-és hosszútávú stratégiát dolgozzon ki, amivel szakembereket tud a városba vonzani.



Ha szűkebb lakóhelyemen, Zalaegerszegen nézünk körül, azt látjuk, hogy évek óta zajlik a belváros-rehabilitáció, aminek eredményeképpen történt némi pozitív változás, a városképet illetően (megújuló Kossuth utca, Mindszenty tér). A régi városmag, vagyis a mai piac környéke is alakulóban van, igaz a tervezettnél lassabban halad a folyamat. Biztató, hogy az elmúlt hetekben végre újra megkezdődtek a Sütő utcai építkezések, és a közeli Munkácsy utcában is zajlanak a felújítások. Az most még nem egészen világos, hogy a megújult környezetet kik veszik hosszú távon birtokukba. Az eredeti elképzelés szerint egyfajta hivatalnoki, ügyintézői negyeddé vált volna a terület, kávézókkal, éttermekkel koncertek és kulturális rendezvények lebonyolítására alkalmas színpaddal. Egyelőre azonban az látszik, hogy marad a hagyományos piaci funkció, és az ott megrendezésre kerülő programok is elsősorban a piac közönségének szólnak; arról nem is beszélve, hogy helyszín továbbra is csak a délelőtti órákban mutat aktivitást. A délutáni, esti időszakban funkciótlan a terület.
A város többi használaton kívüli épületei főleg az egykori gyárak környékére koncentrálódnak, de régi művelődési házak, éttermek, és egy volt kollégium is évek óta vár már gazdára.



Reméljük, hogy hamarosan történik valamilyen előrelépés, mert nem lenne jó, ha a 20-30 év múlva megjelenő marketingkiadványokban még mindig csak a 19. században, vagy a 20. század első felében létesült szép épületeink ablakán látnánk megcsillanni a napfényt.
Viszont addig is ott a lehetőség, hogy megörökítsünk valamit az éppen üresen álló házak, területek vonalaiból, hangulatából.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szőnyegporoló-állvány blues - Régi idők elhanyagolt utcabútorai

Fűszeres gyógyital az asszonynép kedvére - Ürmösbor Szegedy Róza-módra

Laktanya romok az őszi fák között - Fantáziafejlesztő séta Sármelléken