Opatija: valóság és romantika

Opatija, vagy Abbázia? Lényegében mindegy, hiszen ugyanarról a horvátországi településről van szó. (Opatija a horvát név, ami apátságot jelent, Abbáziának pedig az olaszok és a németek hívták már a 19. század óta.) Míg az előbbi név inkább a realitást jelenti, az utóbbi egyfajta romantikus, századelős érzést kelt. Nem véletlenül.

Turista-csalogató strandrendszer

 A Rijekától (Fiume) mindössze 8 kilométerre fekvő városka az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt üdülőtelepe volt, sőt a monarchia második legnagyobb fürdőhelyeként és gyógyüdülőjeként tartották számon, szanatóriumaiban rengeteg magyar is dolgozott. Még maga I. Ferenc József császár is gyakran megfordult itt, ám királyok, nemesek, módos polgárok is rendszeresen felkeresték az isztriai-félsziget északkeleti részén található helyet.  Ferenc József nevét viseli az a 13 kilométer hosszú sétány is, mely a tengerpartot követi, de erről majd később...
Szóval Opatija, és Abbázia. Valóság és romantika. Erős ellentétek, és kettősség. Körülbelül ez az érzése a látogatónak (nevezzük turistának), mikor ide érkezik. Az üdülőváros mit sem veszített a népszerűségéből, sőt. A belváros, ami nagyjából maga a strand is, zsúfolásig van fürdőzőkkel és szállodákkal. Azt is mondhatnánk, hogy mindent a különböző kulturális közegből érkező turisták igényeinek és elvárásainak rendeltek alá, emiatt a város ezen övezete sajnos nem rendelkezik saját arculattal. A több kilométer hosszú strandrendszer igen változatos képet mutat. Aki kavicsos partra vágyik, ugyanúgy megtalálja, mint aki a homokos strandokat szereti, a bátrabbak viszont néhol sziklás részekkel is találkozhatnak. Ami viszont a legmeglepőbb, hogy forró betonon is hasalhat, akinek gusztusa van hozzá. A strand jó részét ugyanis az egyszerű használhatóság és a maximális térkihasználás kedvéért lebetonozták. Az ember azt gondolná, hogy ez az utolsó dolog, amire egy Horvátországba látogató turista vágyik, de nap mint nap elnézve a tömeget, úgy látszik bőven van rá igény. Napernyős teraszok, kávéházak, éttermek, diszkók, bazársor, és mesterségesen kialakított sekély pancsolók (édes- és tengervízi egyaránt), gondoskodnak még a beach-feelingről. Ez az, amiből fél óra látvány bőven elég.

Opatija lépcsőzetes elrendezésű

 Arról a tényről se feledkezzünk meg, hogy Opatija egy öböl, és a Közép-Európából - főleg Magyarországról - Horvátországba érkező turisták első tengerparti állomáshelye. Minek itt megállni, ha lejjebb is mehetünk, és ha már rászántuk magunkat egy tengerparti nyaralásra - tehetjük fel joggal a kérdést. Aki igazi mediterrán hangulatra, sikátoros városkákra vágyik, az lehet, hogy Opatijában elsőre csalódni fog.

Vidám kikötők a sétány mentén

Még is mi az, ami miatt érdemes itt megállni, és pár napot eltölteni? Hát, Abbázia!

Ha vesszük a fáradságot, és elhagyjuk a már említett belvárosi strandrendszert és környékét, csodás helyeket fedezhetünk fel. Némi gyaloglás felfelé (hiszen a város dombra épült, és teraszos elrendezést mutat), vagy oldalirányba, és pompás századelős nyaralókkal találkozhatunk. Csodás mediterrán kertek, parkok, hatalmas pálmafák, fűszernövények és virágzó sétányok tarkítják a várost. A 19. század végén, 20. század elején épült nyaralók jó része neoklasszikus és Bauhaus stílusú, és többségük ma is funkcionál. Igazi századelős hangulat lesz úrrá az emberen. Szinte látjuk magunk előtt a 20-as évek divatját, a karcsú nőket, szűk koktélruhában, cigarettaszipkával. Egy-egy korabeli nyaraló előtt elhaladva pedig szinte azt várjuk, hogy megjelenjen Poirot, és megoldjon egy izgalmas abbáziai rejtélyt.

Hangulatos kilátók a sétányról

 Na, és jöjjön az a bizonyos Ferenc József sétány, mely az opatijai kikötőtől indul, és az 5-6 kilométerre lévő kisvárosig, Lovranig tart. Közben áthalad Ičićin, az Opatijánál némileg kellemesebb hangulatú, és kevésbé zsúfolt nyaralóhelyen. Itt a part menti - nyugalmasabb időszakban a helyi halászokat kiszolgáló - kifőzdét kötelező meglátogatni egy haltál, vagy Ćevapčići befalásáig. A gyalogút, mivel szigorúan a partot követi 13 kilométer hosszú, de megéri - ha nem is egy huzamban - végigmenni rajta. Az opatijai szállodasorról kikeveredve ugyanis megjelennek a várva-várt tengerparti sziklák, kicsi öblök, ahol végre tolongás mentesen lehet csobbanni egyet. Ligetek, teraszok és kacskaringós lépcsősorok szegélyezik a sétányt, mely időről időre apró kikötőkbe torkollik. A panoráma egyszerre nyugtató és vérfrissítő: tenger és tenger mindenütt, a távolban csupán Rijeka házai, és a mögötte húzódó hegyek láthatók.

Aki keres, talál. Van nyugis, sziklás fürdőhely is

 A végcél, Lovran pedig magáért beszél! Itt ugyanis megtaláljuk, az igazi horvát hangulatot; a sikátoros középkori városkát, kockás-asztalterítős kisvendéglőkkel, vidám, isztriai borokkal.

Szóval, ha Horvátországba vágyunk, ne Opatija legyen a fő cél (kivéve, ha csak egy hosszú-hétvégés vakációt tervezünk). Viszont, ha nyaralni megyünk, mindenképpen álljunk meg egy picit Opatijában, és induljunk el Ferenc József sétányán... a századelő hangulata felé.