Bejegyzések

Tiltott zónák, Fluxus pimaszság - Hatvanas évek; kétszer

Kép
Volt néhány olyan nap, amikor mindenféle akadály nélkül át lehetett sétálni a 60-as évekből, a 60-as évekbe. Az 1960-as évek magyarországi Tiltott, Tűrt, Támogatott (három T) művészeti világából, egy sokkal nyitottabb, szabadabb és "akciódúsabb" nemzetközi képzőművészeti közegbe; a Fluxusba. Ahhoz, hogy az említett évtized változatossága és megannyi titokzatossága feltáruljon, csak egy Buda és Pest távolságot kellett áthidalni (jó, nekem egy Zalaegerszeg Budapestet is, de azt bármikor szívesen).


Nem nehéz kitalálni, hogy két kiállításról van szó: az egyik a Magyar Nemzeti Galériában nemrégiben nyílt Keretek között - A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958-68), a másik pedig a nemrégiben bezárt Fluxus és barátai című tárlat, ami a Ludwig Múzeumban volt látható az ősz folyamán.

Bár változatlanul egyetértek Lovasi Andrással abban, hogy "jó, hogy vége a hatvanas éveknek és nem jön újra el" (tuti?), azért örülök, hogy egy lakótelepi házon keresztül besétálhattam …

Az oroszok már a virtuális pokolban vannak

Kép
Persze csak ami a kortárs művészetet, azon belül is az idei Velencei Képzőművészeti Biennálét illeti. Az oroszokat képviselő Recycle Group (Andrei Blokhin, Georgy Kuznetsov) egy különös projekttel jelentkezett az 57. nemzetközi seregszemlére.
Dante után szabadon, egy labirintusszerű, virtuális poklot kreáltak, mely egy abszurd - de napjainkra nagyon is jól reflektáló - ötleten alapul.



Blocked content (Blokkolt tartalom)
Már a cím is jelzi, hogy a közösségi média posztolós, lájkolós, profilgyártós, kapcsolatépítős, na meg vírus- és spam-terjesztős világa szolgát alapul. A gyanútlan látogató először nem sok érdekességet lát a térben, csak fehér falakat, melyekből - szintén fehér - emberi testrészek, testrészletek (fej, láb, kar) türemkednek ki. A hibernált, befagyasztott alakok (profilok) mellett jelzik azok életkorát, státuszát, és az okot, hogy miért kerültek blokkolásra (spam, vírus). Vagyis pokolra. Abba az állapotba, ahol nincs több poszt, lájk, sem más aktivitás a közösségi térben.
A …

Kék jelzés, meg puskalövések - Gyalogtúra Tapolcától Keszthelyig

Kép
A gyalogtúra jó dolog, még akkor is, ha az útvonal nem bővelkedik látnivalókban, és ha bizonyos távolság megtétele után elérkezik a holtpont. Ez az alvajárás fordított esete; vagyis mikor járás közben relaxál az ember, szemét behunyva. Hogy ezt hogyan és mikor célszerű megtenni, arról később. A lényeg, hogy utána újult erővel lehet folytatni a hátralévő utat.

Időnként előáll az a furcsa helyzet, hogy egy-egy olyan téma, mellyel újságíróként találkozom, később a saját életemben is valósággá válik. Nevezetesen: májusban a Balaton Magazinnak írtam egy cikket a tavat érintő Országos Kéktúra útvonalakról, melynek első szakasza a Keszthelytől Tapolcáig húzódó turistaút. Néhány hete aztán azzal állt elő az egyik kedves barátom, hogy mi lenne ha szerveznénk egy őszi kirándulást, és hogy ő a Tapolca-Keszthely közötti kéktúrára gondolt. Micsoda véletlen! Oké, menjünk! Ugyan éppen a fordított irány, mint amin elméletben már átvergődtem magam, de hát tökmindegy, hogy Keszthelytől Tapolcáig, vagy …

A KÉPben: a zalaegerszegi Landorhegy

Kép
Beszéljünk egy picit a Landorhegyről. Már csak azért is, mert nekem ez a városrész sokáig kiesett a "vonzáskörzetemből". Ahhoz képest, hogy zalaegerszegi vagyok, túl sok időt nem töltöttem el a környéken. Sem olyan rokonom, barátom nem élt itt, aki miatt gyakran jártam volna erre, vagy mondjuk nyári szünidők alatt a házak között csatangoltam volna.


A Landorhegy gyerekkoromban kimerült abban, hogy néha meglátogattam az anyukámat a ruhagyári szerkesztőségi szobájában, meg hogy az egykori pártiskola (ma főiskola) tornatermébe jártam karate edzésre. Bemelegítésképpen úgynevezett Pais-köröket futottunk az iskola - VMK - kiserdő szakaszon (fúúú, de utáltam). Később meg szinte csak a VMK programjai miatt ejtettem útba a városrészt. (Jó-jó, volt pár év, amikor a Skála nevű műintézmény rock-diszkóját, meg a Napfény blues-kocsmáját is sűrűn látogattam hétvégente; de hát az éjszakai móka volt, és legkevésbé sem a helyi épületek és köztéri alkotások jártak a fejemben.) Az el…